A néma betegség

A Chlamydia trachomatis egy speciálisan viselkedő baktérium, melyet közel 100 éve ismer az orvostudomány, azonban a betegség tényleges jelentőségét és súlyos szövődményeit csak az elmúlt évtizedekben ismerték fel. Biológiai jellemzőit tekintve hasonlít a vírusokhoz és a parazitákhoz, rendkívül gyorsan szaporodik, osztódásához csupán 2-3 nap szükséges. Előfordulhat, hogy a baktérium nem osztódik, de tovább él a gazdatestben. Ez az időszak akár hónapokig eltarthat, miközben a kórokozó folyamatosan hatással van a szervezetre, és az immunrendszert reakcióra készteti. A kórokozó a nemi szervek hengerhám sejtjeihez kapcsolódik, így a nőknél főként a méhnyak, a méh, a petevezeték és a húgycső, férfiaknál pedig elsősorban a húgycső sejtjeit támadja. Ennek jelentősége egyrészt a szövődmények, másrészt a betegség diagnosztizálása tekintetében van.

A kórokozó terjedése, veszélyeztetettek csoportja
A Chlamydia trachomatis a leggyakrabban előforduló szexuális úton terjedő fertőzés. A szexuálisan aktív nők 15-25 százalékánál kimutatható a kórokozó, de gyakori partnercsere esetén ez az arány megközelítheti a 40 százalékot is. Különösen veszélyben vannak a szexuális életet épp csak elkezdő fiatalok, egészen 25 éves életkorig. A tabletta formában szedhető fogamzásgátlók, valamint a méhen belüli fogamzásgátló eszközök használata nagy szerepet játszhat a betegség terjedésében, mivel ezekben az esetekben nem jellemző, hogy új partnerkapcsolat esetén a párok óvszert használnak. Így a fertőzés partnerről partnerre könnyen átadódhat.
A betegség előfordulását növeli a 17 éves életkor előtti szexuális aktivitás. További rizikót jelenthet a gyakori új partner és a poligám életmód. Szintén növeli a látens Chlamydia fertőzés kialakulásának esélyét, ha a partner más szexuális úton fertőző betegségben szenved.

A Chlamydia fertőzés tünetei és szövődményei
A Chlamydia trachomatis fertőzés sajátos tünetszegény volta a kórokozó viselkedéséből adódik. A lassú osztódási ciklus, valamint a hosszú rejtőzködési idő miatt gyakran nincsenek tünetek. Ez rendkívül megnehezíti mind a páciens, mind az orvos számára a betegség felismerését. Előfordul, hogy tünetek kíséretében jelenik meg a betegség. Ilyenkor a leggyakrabban rendellenes folyás, zavaros, szürkés-fehéres, gennyes méhnyakból eredő váladék (mucopurulens cervixváladék), a méhnyak nyálkahártya ödémája, duzzanata, sérülékeny állapota lesz jellemző.
Amennyiben a fertőzés huzamosabb ideig áll fenn, úgy a méhnyakból történő felszálló fertőzés esélye emelkedik. Így érintett lesz a méhnyálkahártya (endometritis), illetve a petevezeték (salphyngitis) is.
A felszálló fertőzés jellegéből és időben történő előrehaladásából adódnak a késői szövődmények. A kialakuló kismedencei gyulladás következtében károsodhat a petevezeték (teljes vagy részleges formában), ezzel csökken a teherbeesés esélye, és gyakran meddőséget is okozhat. Terhesség vállalása esetén emelkedik a méhen kívüli terhességek aránya, valamint a méhnyálkahártya károsodása miatt nő a vetélés és a koraszülés előfordulási aránya is.